6 dolog, amivel elbuktam (egyelőre)

Több mint négy éve változtattam meg drasztikusan a háztartásunkat. A célom, hogy olyan háztartást vezessek, ami gyakorlatilag nem (vagy minimális) szemetet/hulladékot termel. Az én felfogásomban a szelektálható hulladék is hulladék, azaz ennek a minimalizálására éppúgy törekszem, mint a kommunális szemét megszüntetésére.
Ennek eléréséhez különféle alternatív megoldásokkal váltottam fel a korábban alkalmazott módszereinket. Összességében nézve, a négy éve alatt sikerült kb. 90%-kal csökkentenem a termelt szemét mennyiségünket. Azonban, ha valaki megnézné a lakásunkat, és a benne gyűlő szemetet, akkor azt látná, hogy van szemetünk. Igaza is van. Mi sem vagyunk tökéletesek, és a sikeres hulladékcsökkentés nálunk sem jelenti a tökéletes zéro hulladéktermelést. 

Mutatok nektek pár dolgot, ami jelenleg még hulladékunk/szemetünk mennyiségét növeli (sőt többnyire a kommunális gyűjtő tartalmát):

1. Fogkrém tubusa - Habár tudok készíteni - szerintem jó fajta - fogkrémet, és megtaláltam azt a fogkrémet is, amit szívesen használunk, ez sajnos nem igaz a családunk minden tagjára. A kisebbik fiam ragaszkodik egyetlen fajta/márka bolti "hagyományos" fogkrémhez. Ennek a tubusa pedig a kukában végzi. Az itthon is elkészíthető fogkrém, ami a legjobban emlékeztet a bolti társaira, igényel pár olyan alapanyagot, ami nem feltétlenül található meg minden háztartásban, azonban ha rákészültök, akkor pár perc alatt bekeverhető. Fő jellegzetessége, hogy nem tartalmaz szódabikarbónát, így az arra érzékenyek is használhatják. 
Fotó: Merci Skoda Photography (Forrás: Dobd ki a szemetest! című könyv)
2. Mogyorókrém - Rajtam kívül mindenki szereti a családban. Amikor csak tehetem pálmaolajmentes, üveges verziót vásárolok. Próbáltam elkészíteni több alkalommal is itthon. Azonban első alkalommal leégett a gépem, nem bírta a mogyoró őrlését. A többi próbálkozásom eredményeként pedig, nem sikerült olyan igazán krémesre pépesíteni. Nekem ízlett, de a többiek kiérezték belőle az apró szemcséket. Így ez a házi mogyorókrém eddig minden alkalommal sütiben "végezte". Gyanítom, hogy a jelenlegi gépem nem elég erős az igazi krémes mogyorókrém készítéséhez. Egyszóval a bolti mogyorókrém üvege is hulladékként végzi. Újrahasználatban nem gondolkodok ebben az esetben, ugyanis az üveg kupakja nem szabvány, nem tudom fém kupakkal lecserélni, ráadásul nem zár tökéletesen a műanyag kupakja, így befőzéshez nem tudom újra használni. Akármi tárolásra használható, de abból van éppen elegendő mennyiség.
Fotó: pixabay.com
3. Cornflakes - A müzlit vagy granolát csak én szeretem. A gyerekek viszont a cornflakesre (azon belül is a fahéjasra) esküsznek. Eddig még nem sikerült itthoni körülmények között reprodukálni még csak hasonlót sem. A házi granola viszont fenomenális, ezerszer jobb mint bármelyik bolti. Így a cornflakes papírdoboza a papírgyűjtésbe, a belső műanyag zacskója a műanyag szelektív gyűjtőbe kerül.
Fotó: pixabay.com
4. Ruhák - A lányom, én és bizonyos mértékig a fiúk is használt ruhákat hordunk. Azonban a csapat férfi tagjai erre kevésbé hajlandóak. Talán leginkább azért, mert számukra itt helyben nagyon ritkán találunk megfelelő darabokat. Ráadásul nehezíti a helyzetet, hogy ők azt a fajta férfi csoportot képviselik, akik nem szeretnek vásárolni (főleg nem ruhát), és ha muszáj, akkor maximum pár percet szánnak rá. A kompromisszumos megoldás nálunk az, hogy ritkán vásárolunk nekik ruhafélét, de akkor prémium minőségű darabokat választunk, amik nagy eséllyel igazán sokáig bírják. Az elhasználódott, kinőtt ruháink pedig vagy eladományozásra kerülnek, vagy a ruhagyűjtő konténerekbe dobjuk, állapotuktól függően.
5. Borotva - A teljesen fém, biztonsági borotvát még nem vállaltuk be. Jelenleg cserélhető fejű borotvákat használunk (én a járvány előtt gyantázást preferáltam - de épp itt az ideje tartósan használni a házi változatot). Szerencsére - legalábbis nálunk - nem olyan szőrős a banda :D, ezért elég ritkán kell pótfejeket venni/eldobni. 
Fotó: Pixabay.com
6. Dezodor - Mi, a csapat lány tagjai simán elvagyunk az alternatív módszerekkel, akár még szódabikarbónás alapú is lehet. Persze van kedvencünk, de kb. nekünk mindegy melyik, ha nem túl zsíros. A fiúk viszont ragaszkodnak a bolti megszokott dezodorjaikhoz. Az egyik az érzékeny bőre miatt, a másik simán a megszokás rabja, a harmadik pedig nehezen talál alternatív megoldást ott ahol a legtöbbet tartózkodik jelenleg. A dezodorok flakonja is a kommunális szemétgyűjtőben végzi.
A járvány ideje alatt a szelektíven gyűjthető hulladékaink mennyisége megnőtt valamennyire. Ennek az az oka, hogy hetente (vagy 2 hetente) egyszer megyünk csak boltba, azaz bizonyos termékeket csak csomagoltan tudjuk emiatt beszerezni. Ilyen például a kutya és a macska táp. A járvány idejére visszaálltunk a tápos megoldásra a nyerskoszt helyett. Nekem ugyanis nincsen fagyasztóm, csak egy picike, amibe max 4-5 napi húst tudok kiporciózni az állatoknak. A tápból viszont ha nagy zsákkal veszek, akkor sok hétig meg van oldva az ellátásuk. Hasonló a helyzet a sajttal, amit mindannyian szeretünk. A korábbi házi sajtokat átmenetileg lecseréltük sok kilós bolti sajtra, így ritkábban kell vennünk ebből. Az üveges sört is dobozos váltotta fel, hogy az üveg visszaváltás miatt se kelljen boltba mennünk. A sörösdobozt pedig a szelektív zsákba tudjuk dobni.

A közel sem teljes listámból egyértelműen látszik, hogy mi is termelünk szemetet. Tény, hogy jóval az átlag alatti mennyiséget, de mégiscsak van. Ennek ellenére tudok tükörbe nézni, egy pillanatnyi lelkiismeret furdalásom sincs, hiszen mindennek ellenére folyamatosan azon ügyködök, hogy a meglévő szemétmennyiségünket is próbáljam minél jobban csökkenteni. Nektek sem kell rosszul éreznetek magatokat, ha valami nem sikerül, vagy nem éreztek magatokban annyi erőt, hogy meglépjétek a változtatást. Sosem voltam az erőltetés híve. A családon belül a családtagok előbb-utóbb pedig fogékonyak lesznek az általatok használt új módszerekre. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom. Néhány példa erre a mi családunkból: borotvahab helyett szappan, sampon helyett sampontömb, műanyag fogkefe helyett fa/bambusz, szüleimnél szénsavas ásványvíz helyett szóda. Ezeket mind a tőlem látottak alapján vették át, szokták meg a többiek.

A lényeg egyetlen mondatban rejlik: MINDEN KIS LÉPÉS SZÁMÍT!  Ha valami nem megy elsőre, akkor válasszatok másik megoldandó feladatot. Mindenkinek más a könnyű és más a nehéz, így nincs nagyon értelme mások eredményeihez hasonlítgatni a tieiteket. Az a fontos, hogy megtegyétek az első lépést, aztán a következőt, majd a következőt, és így tovább. 
Ha elakadnátok az úton, akkor a Dobd ki a szemetest! című könyvem sokat segíthet. A könyv végén találtok egy check list-t, ami végig fogja a kezeteket az előrehaladásban. 
Ha pedig még további tanácsra van szükségetek, akkor kérjétek a személyre szabott egyéni tanácsadást tőlem.
Ha tetszett a bejegyzés megköszönöm, ha másokkal is megosztod, hiszen egy fenntartható bolygó és fenntartható élet elérése mindannyiunk érdeke! Te is tehetsz a környezetedért, igenis minden apró lépés számít! Tarts velem ezen az úton!
Ahhoz hogy ne maradj le a friss Facebook posztokról, ötletekről ne felejtsd el bekapcsolni a követés funkciót, azon belül pedig beállítani a megjelenítés elsőként! (így tuti nem maradsz le a friss posztokról, akciókról, eseményekről ), illetve feliratkozni a blogra (bal oldali menüsorban a blogon), hogy garantáltan eljussanak hozzád a legfrissebb bejegyzések. You Tube csatornámon pedig időről-időre jelentkezem hulladékcsökkentő kisfilmjeimmel. Továbbá már az Instagramon is megtaláltok, ha csak gyorsan képes inspirációkra vágytok.
Minden támogatásért hálás vagyok, mert ez már nem hobbi, hanem kőkemény munka: PATREON TÁMOGATÁS

Megjegyzések

Leggyakrabban olvasott cikkek