Indulás, avagy valaminek a folytatása

Naplóírásra adtam a fejemet. Úgy látszik, bőven van fölösleges szabadidőm…

De ez a cikk elindított bennem valamit:

Azonban ne siessünk ennyire előre. Pár szóban rólam.

Anya, feleség, háziasszony, vállalkozó (és a többi ezekkel együtt járó feladatok: állatgondozó, kertész, szakács, takarítónő, mosónő, tanító néni, stb., stb., stb.) vagyok.

1 férj, 3 gyerek, 1 kutya, 1 macska, 1 nyúl, halak – ők a családom. Na jó, a halak nem annyira.

Már igencsak középkorú vagyok, de nem érzem magam annak, szóval úgy érzem van időm bőven megvalósítani az álmaimat, terveimet.


13 éve lakunk Gödöllőn egy kertes házban. Kb. 10 éve egyre jobban figyelek a mikrokörnyezetemre. Hamar elmondhattam magamról, hogy amennyire csak tehettem és az ismereteim engedték, környezettudatosan éltem, és a családomat is erre kondicionáltam. Az ismereteim persze bővültek, az internet elterjedésével pedig csak a csillagos ég a határ. Így a környezettudatosságom is formálódott, egyre kifinomultabbá vált. Persze én egy kényelmes és lusta anyuka vagyok, szóval mindezt úgy igyekszem megvalósítani, hogy az nekem se „fájjon”.

Az egyszerű szelektív hulladékgyűjtéssel kezdtem, majd jött a mosható pelenkák használata, ezt követte az öko háztartás, már ami a tisztítószereket illeti. Mára pedig lejutottam oda, hogy azt érzem ez is kevés, tovább kell lépnem. legbelül már éreztem az irányt, de az igazi lökést a fent említett cikk adta meg.

Most pedig itt vagyok, tele tervekkel, és az igencsak szűkös szabadidőmben megpróbálom veletek is megosztani tapasztalataimat.
Fogadjátok sok szeretettel.


Leggyakrabban olvasott cikkek